Verőce egy mókás kis település, melynek különlegessége, hogy helyenként szokatlanul követi a naptárat. Például az augusztus 20-ai ünnepséget augusztus 19-én tartják. Ha már így van, ezt a VAK se hagyhatta ki, úgyhogy 19-én kinéztünk Verőcére a csapattal. :)
Délután négy körül találkoztunk a többiekkel a verőcei vasútállomáson, majd az első célunk a Vén Duna Cukrászda volt. A nagy melegben kifejezetten jól esett a fagyi mindenkinek, a választékra pedig most sem volt panasz. Hogyha esetleg Verőcén keresztül bringáznál, ezt nyugodtan tekintheted egy kötelező megállóhelynek, már amennyiben a kávé-sütemény-fagylalt hármasból legalább egy is érdekel. (Bár ha gyakran jársz erre, akkor bizonyára már ismered, és most hangosan bólogatsz. :D ) Volt még bőségesen időnk, ezért utunk a játszótérre vezetett, ahol a szokásos bolondozásainkkal szórakoztattuk magunkat, időközben pedig egy focimeccs is elkezdődött a játszótér melletti focipályán.
Fél hatra foglaltunk asztalt a focipálya tőszomszédságában található Sport Pizzériába. Verőcén a komolyabb kajálásokhoz ez az egyik kiskedvenc helyünk, mert a legtöbbünknek elég könnyű találni itt valami finomságot és az áraik sem vészesek. Ezúttal is megtaláltuk itt a számításunkat, bár egy ideig eltartott, amíg a különböző focistákról elnevezett pizzák közül sikerült kiválasztani a kedvünkre valót :) Egy kis emésztési szünet után indultunk tovább, hogy meglessük a tényleges augusztus 20-ai ünnepséget.
A verőcei ünnepség egyik fénypontja egy olyan dolog, amihez hasonlót nem túl sokszor szoktunk látni. Sötétedés után a parton hatalmas máglyákat gyújtanak, a Dunán pedig lampionos csónakos-hajós felvonulás kezdődik. A hajókról a vonulás végén a lampionokat szabadon engedik, hadd induljanak el a levegőben hosszú vándorútjukra. Igazán szívet melengető látvány! Ha megnézed, érdemes vinni magaddal pokrócot, hogy kényelmesen le tudj telepedni a parton és úgy élvezhesd a szabadtéren töltött éjszakát. (És persze a szúnyogriasztóról se feledkezz meg, mert különben könnyen pórul járhatsz… :D ) Nyilván az este végén a “kötelező” tüzijáték sem maradhatott el, mindezek után pedig mi is egy újabb élménnyel gazdagabban tértünk haza.
