VAK-osok Viadala Visegrádon

Július utolsó vasárnapján a Váci Anime Klub ellátogatott Visegrádra, hogy egy kis sütögetés és beszélgetés mellett próbára tegyük állóképességünket, ügyességünket, sőt… lehet, hogy még bátorságunkat is.

VAK vezet világtalant?

Az odaútnál két csapatra oszlott a klub. Az egyik csapat Kardfogú vezetésével kocsival utazott, a másik pedig vonattal, majd révvel ment.

Bár sokunknak szaladni kellett és én természetesen azzal kezdtem, hogy rossz vonatra szálltam fel, sikerült mindenkinek elérnie a (jó) járatot.

A réven megcsodálhattuk a csodás tájat, majd Visegrádon gyalog folytattuk utunkat. Nagyon-nagyon meleg volt, ezért mindannyian megkönnyebbültünk, amikor beértünk az erdőbe, ahol azért sokkal jobb lett a helyzet.

Út közben megálltunk egy kis pihenőre a pataknál, ahol mindenki feltöltődhetett kicsit- szellemileg a hely szépségétől és fizikailag vízzel, illetve üldögéléssel. Ezután már nem kellett sokat menni, hogy elérjünk a találkozási helyre, ahol a többiek már vártak bennünket.

Sütögetés

Miután sikeresen megérkeztünk és egyesültünk, újra csapatokra oszlottunk: fagyűjtögetőkre, tűzrakókra és kajafelelősökre.

Mindenféle nyársalni valót hoztak a szervezők, meg még sokféle hozzávaló finomságot is. Nemsokára már sütöttük/faltuk is az ebédet.

Hogyan lehet VAK módjára tollasozni?

Amikor mindenki jól lakott, a Váci Anime Klub jelenlévő tagjai igen különböző módokon kezdtek viselkedni: voltak, akik kicsit kidőltek szundikálni, mások elmélyült beszélgetésekbe kezdtek és akadtak, akik úgy döntöttek, egy kis tollasozással harcolnak a kajakóma ellen.

Természetesen mi, anime klub tagok nem úgy játszottunk, mint az átlag földi halandók: animékből kölcsönzött harcikiáltásokkal fűszereztük a meccseket.

A nagy Vakosok Viadala

Miután mindenki kijátszotta vagy kipihente magát, összegyűltünk a táborhelyen, hogy részt vehessünk egy, a képességeinket próbára tevő versenyen. Akik éreztek magukban késztetést és elegendő energiát, 3-4 fős csapatokra oszlottak– Kék, Zöld és Rózsaszín csapatra.

Az első versenyszám az volt, hogy egy pingpong labdát kellett bedobni egy fél literes pohárba, ami velünk szemben a pad túlsó felén állt – de úgy, hogy az legalább egyszer pattanjon a padon. Ez a feladat azért volt szivatós, mert a pad enyhén szólva girbe-gurba és hepe-hupis volt.

Az első körben senkinek se sikerült bedobnia a labdát, szóval játszottunk még egy menetet… kicsit nagyobb sikerrel.

A második versenyszám pingpongos Tic-tac-Toe volt.

A harmadik versenyszám ha lehet, az eddigieknél is több ügyességet igényelt – Két fa közé volt kifeszítve egy hosszú madzag, ezt kellett úgy eltalálni 4 vállfával, hogy a vállfa a kampója segítségével ott maradjon a madzagon. Ez a feladat Borzast kivéve – aki valamiféle őstehetség lehet- mindenkin kifogott.

Ezután lufik részleges felfújásával kellett pohártornyot építeni úgy, hogy a kezünkkel nem érünk hozzá. (Scorék mérték az időt.)

A negyedik versenyszám az volt, hogy míg a váci animés egyik kezében tálcát tart, a másikkal pohártornyot épít (ez is stopperes volt).

Az ötödik és egyben utolsó versenyszám először úgy tűnt, hogy gyerekjáték, ám a megvalósítása nehézkesebb volt, mint ahogy látszott: három felfújt lufit kellett minél tovább fent tartani a levegőben. Minél később ért le egy (vagy persze több) a földre, annál jobbnak számított a teljesítmény.

Úton hazafelé

Ezután elkezdtünk szedelőzködni hazafelé. Kardfogú és még hárman kocsival mentek Pest felé, míg mi, többiek gyalog indultunk útnak, hogy elérjük az utolsó kompot. Ahhoz képest, hogy reggel milyen álmosan, komótosan haladtunk felfelé, a hazaút már sokkal jobb hangulatban telt. A révet is szerencsésen elértük, majd a vonathoz is gond nélkül megérkeztünk.

Ez a visegrádi kiruccanás számomra sokkal több volt egy egyszerű kirándulásnál. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, és amellett, hogy jól szórakoztunk, úgy érzem, a rengeteg móka és izgalom közepette sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Az ilyen alkalmak teszik valaki életét tényleg tartalmassá.

Szólj hozzá!

XHTML: A következő HTML tag-eket használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>