Kedves anime-rajongók! Biztos Ti is találkoztatok már rengeteg animében azzal a jelenettel és japán szokással, mikor a lányok Valentin-nap alkalmából csokoládét és egyéb édességeket készítenek szívük választottjának. Mivel Japánban nem igazán szokás kimondani az érzelmeinket nyíltan a másiknak, ezért a Valentin nap különösen fontos a nők számára, hiszen így anélkül is kimutathatják érzelmeiket, hogy megszólalnának. (Bár mára már a nők Japánban olyan férfiakat is megajándékoznak csokoládéjukkal, akiket nem igazán kedvelnek, mert hát a kötelességtudat igencsak erős a japánokban…) Plusz érdekesség: hogy a csokoládégyárosok még jobban járjanak, kitalálták, hogy március 14. legyen egy úgynevezett „Fehér nap”! Eme jeles alkalommal viszont a férfiaknak kell szívük hölgyének csokit ajándékozni, aminek ebben az esetben fehér csokoládénak kell lennie.

Valentin-nap alkalomból egy igazán finom csokoládé bevonatú bonbonnal készültem nektek, ami nem más, mint a vajkaramella bonbon, amit fehér csoki mázzal is el lehet készíteni. Készítsd el Te is kedvesednek és írd meg nekünk, hogy hogyan sikerült. Boldog Valentin-napot!

Hozzávalók

• 250 ml zsíros (20%) főzőtejszín
• 50g cukor
• 100g vaj (nem margarin, igazi vaj)
• egy csipet só
• Vaníliarúd vagy vaníliás cukor
• Szilikon bonbonforma (ha nincs más, jégkockatartó is megteszi)

Elkészítés

Fontos:

1. Ha lehet, igazi vajat használjunk és ne margarint, hiszen szerelmünk a legjobbat érdemli.
2. Ha nem rendelkezünk szilikonos bonbonformával, akkor egy szilikonos jégkocka tartó is megteszi. Ám ha ez sem áll rendelkezésünkre fogjunk egy kisebb tepsit, béleljük ki zsírpapírral és ebbe öntsük bele a karamellt. Miután kihűlt, csak formára kell vágnunk.
3. A csoki bevonásnál a legjobb, ha igazi bevonó csokit veszünk, amit granulátum formában adnak. Ezt nem mindenhol lehet kapni, ha nem találunk, akkor használjunk a boltokban is kapható, főzéshez használható étcsokoládét. Milkát és társait erre a célra nem ajánlanék.

A tejszínt, cukrot és a sót tegyük egy magas falú lábasba. Ha sikerült vaníliarudat szerezni, vágjuk ketté hosszában és egy kés élével kaparjuk ki a magját, majd adjuk hozzá a cukros tejszínhez. (Magát a fél szárat is hozzá tehetjük, de ezt akkor a főzés végeztével ki kell szednünk.) A vaníliarúd másik felére nem lesz szükségünk. Ha megvagyunk, dobjuk hozzá a vajat. Ezek után jöhet a hosszadalmas főzés, amin nagyjából három folyamatból áll:

1. Az első: mikor elolvad a vaj és a cukor és egy egynemű, folyékony szirupot kapunk. Itt nagy lángon kell forralni egészen addig, amíg a szirup el nem kezd futni. Ha látjuk, hogy már fut, vegyük lejjebb a hőfokot mérsékelt lángra.
2. Második folyamat: mikor már a szirup elkezd sűrűsödni. Itt vigyázzunk, ugyanis bugyogni fog a szirup – és közel 90-100°C között van, ezért ha kifröccsen a kezünkre, az nem lesz túl kellemes. Ezt fedő használatával és gyakori kavargatással tudjuk elkerülni.
3. Ezek után már mérsékelhetjük a hőfokot takarékláng körüli állásra. Lényeg, hogy ne égjen le a szirup, de ki se fusson, csak forrdogáljon magának. Ugyanis most az a feladatunk, hogy karamellizáljuk a tej tejcukor tartalmát. Ez eltarthat 30-40 percig, szóval türelem, és közben 3-4 percenként kavarjuk meg a folyadékot.

Honnan tudjuk, hogy mikor jó?

Első sorban a színéről – mikor már látjuk, hogy elég sűrű a szirup és szép karamellbarna színe van, akkor már valószínűleg kész van. De ha nem vagyunk benne biztosak, csak fogjunk egy bögrét, engedjünk bele JÉGHIDEG vizet és a szirupból csurgassunk bele egy keveset. Ha a szirup gyúrható masszává dermed és nem igazán oldja fel a víz, akkor a vajkaramell kész.

Ha eljutottunk idáig, akkor öntsük a szirupot a formába, jégkockatartóba, vagy ha nagyon nincs más, egy zsírpapírral bélelt tepsire. Várjuk meg, amíg kihűl és tegyük be a hűtőbe – ha minden jól megy, fél óra múlva már fogyasztható állapotban is lesz és csak a csokoládéval való bevonás marad hátra. (Aki forma nélkül csinálja, annak persze fel kell majd vágnia kisebb kockákra a karamellát előtte.)

Csoki bevonás

Ez egy igen egyszerű folyamat, ugyanakkor igen egyszerű elrontani is. Mivel a csoki víz hatására hajlamos a kicsapódásra, csak óvatosan! Első lépésnek egy kicsi és egy még kisebb lábasra lesz szükségünk – a csokit vízgőz fölött kell olvasztani. Gyakoroltabbaknak ajánlom, hogy ha a csoki nem elég híg, egy kevés olaj hozzáadásával fellazíthatjuk azt. Aki viszont először készít ilyet, az inkább ne próbálja meg, hiszen ezzel is tönkre lehet vágni a csokoládét, ha túl sok olajat teszünk hozzá.

Amíg a csoki olvad, készítsünk elő sütőpapírt, amire kiszedhetjük a bonbonjainkat.

Ha a csokink megfelelően megolvadt, egy hústű vagy bármilyen hosszabb eszköz megteszi, amivel meg tudjuk meríteni a bonbonjainkat a csokiban. Ha más nincs, használjunk fogpiszkálót. Ha sikerült a küldetés és a bonbonunkat jól beleforgattuk a csokiba, helyezzük szépen rá a zsírpapírra, tegyük hűvös helyre 10-15 percig és utána leszedve a zsírpapírról máris fogyaszthatjuk (mert azért megkóstolni muszáj!) vagy csomagolhatjuk kedvesünknek.

Szeretettel várjuk a beszámolókat arról, hogy hogy sikerült elkészíteni – reméljük ízleni fog! :)