Nem tudom, te hogy vagy vele, de én kifejezetten szeretem, amikor a Művelődési Központban tartunk meet-et. Hogy miért is, arra remek példa volt a mostani találkozónk! Annak ellenére, hogy az érettségi hetében botorság lett volna bármi komolyabbat betervezni, az elmúlt időszak egyik legkorrektebb találkozóját sikerült összehoznunk tíz fővel.

Remekül indult el a meet. Na, nem feltétlenül arra gondolok, amikor Luca rám ijesztett, hanem arra, amikor kiderült, hogy már annyira „bennszülötteknek” számítunk a Házban, hogy a 6-os terem tábláján kinn szereplünk a csoportok között. Erről megint csak muszáj volt egy fotót készítenünk. [Zeneiskolás emlékeim alapján azt kell mondanom, már az is kifejezett megtiszteltetés például az is, hogy a Serenus kórussal akár csak egy lapon szerepelhetünk… Igyekezzünk rászolgálni erre, ennek megfelelően aktívkodni a továbbiakban!]

Nagyon szoktam örülni annak, amikor már a meet elején megfelelő számban vagyunk jelen. Egy találkozót eléggé meg tud csapkodni az, ha ki-be rohangálnak az emberek (bár ez ugye valamilyen szinten elkerülhetetlen), de a mostani meeten ez nem okozott akkora problémát, hála az égnek. Azt hiszem, a „mindenféle zavaró tárgyak ideiglenes elkobzása” stratégiát is rendszeresíteni fogjuk. Érezhetően jobban figyelünk egymásra (és jobban is érezzük magunkat!), ha például okos- és kevésbé okos elektronikai eszközeink helyett azokra koncentrálunk, akikkel egy légtérben vagyunk. Egyszerű, de hatásos. Ennek is köszönhető, hogy ezen a meeten igazi közösségi beszélgetést sikerült lerendeznünk, ami amúgy egyáltalán nem egyszerű dolog!

Beszéltünk a csillagos játékról és arról, hogy hogyan halad, fejlődik a klub. A játék azért került elő, mert Szaszus nem sokkal korábban hallott róla először és többek közt neki is el kellett magyarázni egy-két dolgot. Mondjuk mindig van tisztáznivaló, például az ilyen alapvető kérdésekben is, hogy mégis hol van a weboldala a játéknak? A http://scorchio.github.com/vakstars címen. [Ez ugyan nem túl célszerű, de főleg technikai akadályok miatt van így.] Többfelől hallottam/érzékeltem és teljesen egyetértek azzal, hogy mennyire jó nekünk ez a játék. Szeretném, hogyha tényleg rá tudnánk szoktatni egymást arra, hogy figyeljük, ki mit tesz a közösségért és egymásért. Egész biztos vagyok benne, hogy te is tudsz olyat tenni, amiért szívesen küldenék neked csillagokat! A játéknak ezen felül egy másik lényege is van: nagyon jól lehet követni belőle azt, hogy mikor mennyire vagyunk aktívak, mind közösségi, mint egyéni szinten. Ez nekem – mint klubvezetőnek – és neked – mint olyannak, akit érdekel, hogy mi történik a klubbal – egyaránt kiemelten fontos.

Folyamatosan beszélünk arról, hogy többet és többet kellene írni erre a weboldalra; az elmúlt időszakban jópáran mindent megtettek azért, hogy legyen mit. Következő lépésként egy elég merész húzást terveltünk ki: mivel valamilyen zenét mindenki szeret, de a klubon belüli ízlések eléggé vegyesek, összeírtunk egy igen hosszú listát, amiken a csoport által kedvelt, de nem a „csapból-is-én-folyok” típusú zenék, előadók szerepelnek. Ezekből mind-mind készülni fog egy rövidebb-hosszabb blogbejegyzés :) Ha van javaslatod erre, ne tartsd magadban, hanem írd meg a klub e-mail címére! Már nagyon várom, hogy elkezdjünk dolgozni ezen, öröm volt hallgatni a jobbnál jobb javaslatokat. Lesz itt Jun Maeda-tól kezdve a Daft Punk-ig mindenki, aki számít nekünk :)

Be kell valljam, volt egy kicsit „fura”(?) jelenet számomra a meet-en. Nem gondoltam rá előre, hogy tényleg el fogok kezdeni zongorázni, de nem tudtam megállni. Érdekes következményei voltak. Köszönöm szépen mindenkinek a bíztatást! :)

Ennyi aktívkodás után szabadjára eresztettük magunkat a Rózsakertben. Na, volt itt minden, a random frizbilabdázástól (ez egy érvényes magyar szó egyáltalán?) kezdve a buborékfújáson át a táncolásig, fotózásig, nagy beszélgetésekig minden. Elég, ha az ember egy pillanatra nem figyel oda egy meet-en és máris ott tart, hogy teljesen irracionális dolgok történnek körülötte. Például az még mindig magyarázatra vár, hogy a Yasa, Rizi, Renátó stb. „kupacnak” hogyan sikerült a cipőfűzőiket a legvadabb és legrendellenesebb módon használni, de tény, hogy megtörtént :D A buborékfújók löttyében található „titkos összetevőkről” pedig egyáltalán nem akarok tudni, a lényeg az, hogy valamitől állítólag gyanúsan jó lett a hangulat. Körülbelül így randomizálódtunk tovább egészen a meet végéig, ami most valahogy sokkal gyorsabban eljött, mint kellett volna…

Zakunak (és azoknak, akik hagyták magukat :D ) hála, rengeteg fénykép készült, amiket hamarosan itt, az oldalon is böngészhettek (mindenesetre Picasa/Google+ témában jártasaknak nem fog problémát okozni, hogy megtalálják). Végre lett egy újabb csoportképünk is (ki tudja, miért kell ezért állandóan imádkozni? :D ), ami még fel is lett dobva egy kis kavicsba irkálással. Ne tudd meg, mik történtek ott közben. Jobbanmondva a képekből azért valamennyit megtudhatsz ;)

Azoknak, akik nem tudtak eljönni, de szívesen velünk tartottak volna, innen is üzennénk, hogy hiányoztatok közülünk, szeretettel várunk a következő alkalommal is!

u.i.: Te is imádod, amikor a meet napján úgymond derült égből villámcsapás alapon elkezdenek random dolgok történni? Nem hittem volna, hogy még a hőn szeretett MÁV is képes arra, hogy kawaii túladagolást okozzon, de a nap végére megtörtént ez is: a kedvenc Flirt vonataink közül egy épp nyugodtan parkolón az INTERPICI felirat volt olvasható. A trollkodás mértékét és a pillanat megismételhetetlenségét remekül jelzi, hogy ahogy megtaláltam a megfelelő pozíciót a fotózáshoz, egyből le is kapcsolták.