Öregszünk. Akár tetszik, akár nem, ez mindenkire igaz. A Váci Anime Klubra is. Kis társaságunk nemrégiben elérte az óvodáskort, 3 éves lett. Ezt október 10-én vasárnap a váci Giuseppe Pizzériában ünnepeltük. A szülinapi bulit összekötöttük egy „nosztalgia-meettel”, hogy összehozzuk a mára igencsak szétszóródott régi tagokat is. Végül a sok szervezésnek, idő- és helyszínegyeztetésnek köszönhetően egész szép számban összegyűltünk a Hattyú utcai étteremben.
A hangulat nehezen emelkedett ugyan, de az első néhány üdítő és egyéb ital után (alkoholtartalom természetesen szigorúan nagykorúsághoz kötve…) végre megtört a jég, elkezdődött a helyezkedés, a társaság keveredése, és az addig kínos csendet megtörte a meeteken megszokott alapzaj. Előkerült Scorchio Klubvezető Úr új telefonja, a deriválás, a zh-k és egyéb felsőoktatási élmények, munkahelyek, új frizurák és az elmaradhatatlan Japán-mánia is. Mire – az addigra már éhhalál szélén álló klubtagok legnagyobb örömére – megérkeztek a pizzák és a desszertek, már újra a régről ismerős, oldott hangzavar uralkodott a teremben.
Természetesen ez erősen mérséklődött az étkezés idejére, fél órán át inkább egy napközis csoportra emlékeztetett a társaság, utána pedig jóllakott óvodásokhoz hasonlóan pihentünk egy kicsit. A korábbi bemelegítésnek hála, amint meg tudtunk mozdulni, megint beindult a csoportosulás. A telefon és az egyetem továbbra is téma maradt (fontosak az aktualitások), de talán még fontosabb volt informálódni, mi is történt azokkal az ismerősökkel, akikkel korábban hosszú szerda/csütörtök délutánokat, conos és egyéb hétvégéket töltöttünk együtt. Várható volt, hogy felmerül az igény „még több hasonlóra”, további ilyen, már-már családias eseményre. (Jobban belegondolva, külső szemlélő számára tényleg olyannak tűnhettünk, mint egy hosszú idő után valamilyen apropón újra összecsapódó rokonság.)
Végül hat óra körül kezdtek hazaszállingózni az első távozók, de a kitartóbbak este nyolcig biztosították a profitot a pizzériának. Ha már a sok nehézség ellenére sikerült megszervezni egy ilyen eseményt, nehezen szakadtak el egymástól az újra egymásra talált barátok. Reméljük, az ismétlésre nem kell újabb szülinapig, rosszabb esetben a klub nagykorúságáig várni… :)
Furcsa, mégis valahogy felemelő élmény volt együtt látni a „veterán” vakosokat, ahogy minden sérelmet elfeledve, a tavalyi meetek feelingjét tökéletesen felidézve kiabálják túl egymást, és valahogy mindenki jól érzi magát… Mindenképp megért egy próbálkozást. Jó esetben nem is csak egyet.
Köszönjük a bejegyzést Szandi és még egyszer bocsi a „kötekedésért” :3 Várjuk a többit! ^^
Bármikor. :D
És nincs gáz, mindkettőnknek kell a feedback, így korrekt. :D
„Klubvezető Úr” :D:D
Köszönjük szépen ^^
Szandi ez a cikk nagyon jól sikerült, így tovább! ^^
Köszönöm szépen! :) Végülis ez lesz majd a szakmám, vagy mi… adjatok témát, és jöhet az „így tovább”! ;)
király nagyon jok!!
:)